Ez elsőre talán meglepően hangzik, de a fotózás és az önelfogadás sokkal szorosabban kapcsolódik egymáshoz, mint gondolnánk. Legtöbbször kimondatlanul, de sokan úgy érkeznek egy fotózásra, hogy nem csak képeket szeretnének.
Hanem valami egészen mást.

Egy kis megerősítést. Egy visszajelzést kívülről. Vagy egyszerűen csak azt az érzést: „lehet, hogy mégis rendben vagyok.”

A fotózás sokkal többről szól, mint jól sikerült képekről. 
Egy jó fotózás során ugyanis nem csak az arcodat látod viszont — hanem önmagad egy új nézőpontját is. Ezért is mondható, hogy az önelfogadás fotózás közben nem egy elvont fogalom, hanem egy valós élmény.

Mi történik benned egy fotózás során?

Amikor valaki kamera elé áll, nem csak a testét „viszi be” a helyzetbe.

Ott van vele minden bizonytalansága, a korábbi tapasztalatai, és az a kép, amit saját magáról gondol. Ezért van az, hogy sokan már az első percekben feszengenek. Figyelik magukat: vajon hogy áll a vállam, mit csinál a kezem, jól nézek ki?

És pont emiatt történik az, hogy egyre kevésbé lesz természetes az egész.

De ha van idő, figyelem és jó vezetés, akkor valami elkezd átalakulni. Nem egyik pillanatról a másikra, inkább apránként.

Mint amikor belépsz egy idegen térbe, és először még kicsit feszengsz — aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy már otthonosan mozogsz benne.

Egy ügyfelem így fogalmazta meg a saját élményét egy fotózás után

„Amikor Erika kamerája elé álltam, egy egészen furcsa helyzetben találtam magam.

Korábban jógaoktatóként dolgoztam, de mellette a webdesign is régóta jelen volt az életemben — mindig is egy kicsit ‘kocka’ voltam. A két világ azonban egészen más fókuszt igényelt. 
Jógaoktatóként megszoktam, hogy fotóznak. De azok a képek nem rólam szóltak igazán. Egy ászanában nem az volt a kérdés, hogy én hogyan nézek ki, hanem az, hogy mit mutatok meg. Hogy a mozdulat pontos-e, a tartás helyes-e, az üzenet átjön-e.

A fókusz nem rajtam volt — hanem azon, amit képviselek. 

Aztán jött egy váltás. Az anyaság és a webdesigner vállalkozásom egy teljesen új helyzetet hozott. Már nem emberek előtt álltam nap mint nap, hanem a háttérből dolgoztam — a laptop mögül, csendben, fókuszáltan.

És egyszer csak ott találtam magam egy teljesen más helyzetben:  most rólam kellett, hogy szóljon a kép. Nem arról, amit csinálok, hanem arról, hogy ki vagyok. És ez sokkal nehezebb volt.

Bennem is ott volt a kérdés: ki fog visszanézni rám ezeken a képeken? Nem csak másoknak — hanem saját magamnak is. 

Már a fotózás előtt jeleztem Erikának, hogy milyen lelkiállapotban érkezem. Hogy ez most nekem nem csak egy „gyors fotózás”, hanem egy érzékenyebb helyzet. És ez nem volt furcsa vagy kellemetlen — inkább természetes része volt a folyamatnak.

Erika ugyanis nem egy kész képet akar rád erőltetni, hanem együtt dolgozik veled. Figyel arra, hogy hol tartasz, és ahhoz igazítja a fotózást.  Volt bennem egy pont, ahol legszívesebben visszamondtam volna az egészet. De közben tudtam, hogy ezek a helyzetek azok, amik előre visznek. Amikor ki kell lépni a komfortzónából. 

És pont ezért maradtam.

Erika türelme, nyugalma és magabiztossága ebben rengeteget segített. Nem siettetett, nem erőltetett, hanem tartotta a teret.

Volt, hogy ugyanazt az instrukciót többször is elmondta — és közben végig ott volt az az érzés, hogy rendben van, ha idő kell. Mert bennem közben még zajlott egy folyamat. A félelmek, a bizonytalanság, a „befelé húzódás” még ott voltak, de ahogy haladtunk, lassan elkezdtek oldódni. És egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem azzal küzdök hogy ki vagyok én. 

Hanem egyszerűen benne vagyok a helyzetben.

És amikor visszanéztem a képeket, nem az volt az első gondolatom, hogy „ezt töröljük”, hanem az: „wow ez tényleg én vagyok?””

– Bacsa Terka

Egy új nézőpont önmagadról – így változik meg, ahogy látod magad

A legtöbb ember nem látja magát objektíven. Van egy belső képe — ami sokszor kritikusabb, mint a valóság.

Egy fotózás során viszont történik valami különleges. Valaki más szemén keresztül kezded el látni magad. És ez a „külső nézőpont” gyakran sokkal elfogadóbb. Nem azt nézi, hogy mi nem tökéletes. Hanem azt, hogy mi működik.

Egy jól elkapott pillanatban nem a hibákat látod. Hanem azt, hogy van benned valami, ami kifejezetten jó.

És ez sokaknál egy nagyon halk, de fontos felismerést hoz: „lehet, hogy nem is az a kép van rólam, amit eddig hittem”.

Miért segíti az önelfogadást a fotózás?

A „gyógyító” szó elsőre talán erősnek tűnik. Nem arról van szó, hogy egy fotózás mindent megold, hanem arról, hogy egy olyan élmény történik, ami a hétköznapokban ritka.

Egy helyzet, ahol:

• figyelnek rád
• nem siettetnek
• nem kritizálnak
• és nem kell megfelelned

Ez önmagában már más. Sokan ilyenkor találkoznak először azzal az érzéssel, hogy nem kell „jobbnak lenniük” — elég csak jelen lenni.
És ez meglepően felszabadító.

A pozitív visszajelzés ereje

Egy jó fotózás során nem csak képek készülnek. Hanem visszajelzést is kapsz. És nem általánosat, hanem egészen konkrétat:

„ez a testtartás nagyon jól áll neked”
„itt teljesen természetes a mosolyod”
„ezen a képen nagyon magabiztosnak tűnsz”

Ezek a mondatok sokszor olyan helyre érkeznek, ahol ritkán hall ilyet az ember. És nem mindig hiszed el azonnal.

De amikor többször visszajön — képeken, élményben, visszajelzésben — akkor lassan elkezd átírni valamit benned.

Nem tökéletesnek kell lenni – hanem önazonosnak

Az egyik legnagyobb félreértés a fotózással kapcsolatban, hogy „jól kell kinézni”. Pedig a jó kép nem a tökéletességről szól.

Hanem arról, hogy:

• hiteles vagy
• jelen vagy
• és önazonos

Azok a képek működnek igazán, ahol nem szerepet játszol. Hanem egyszerűen csak vagy. És paradox módon pont ez az, ami a legjobban „néz ki”.

Egy üzleti fotózás többet ad, mint gondolnád

Sokan nagyon konkrét céllal érkeznek:

• kell egy jó LinkedIn kép
• egy weboldalra portré
• vagy egy egységes céges megjelenés

És igen — ezeket meg is kapják. De a legtöbben nem csak képekkel mennek haza, hanem egy élménnyel.
Egy érzéssel, amit nehéz pontosan megfogalmazni, de valahogy így hangzik:

 „képes vagyok jól megjelenni”
 „nem is vagyok annyira kritikus eset”
 „lehet, hogy jobban rendben vagyok, mint hittem”

És ez az érzés sokszor tovább kíséri őket. Nem csak a fotókon — hanem a mindennapi helyzetekben is.

A fotózás nem fogja egyik napról a másikra megváltoztatni az önképedet. Az önelfogadás nem egyik napról a másikra történik, de a fotózás elindíthat egy fontos belső változást.
Egy új nézőpontot, egy kicsit több elfogadást, egy kis bizonyosságot. És néha pont ennyi elég ahhoz, hogy másképp kezdj el nézni magadra.