Szerinted mekkora a különbség egy szupermodell és egy „átlagos nő” önképe között?

Elsőre azt gondolnánk: hatalmas. Hiszen a magazinok címlapján szereplő nők magabiztosak, tökéletesek, és pontosan tudják, hogy jól néznek ki. De a valóság meglepőbb.

A „tökéletes” nők sem látják magukat tökéletesnek

Cindy Crawford egyszer így fogalmazott:

 „A nők nagy része nem úgy néz ki, mint én vagy Kate Moss.
Csakhogy mi sem úgy nézünk ki, mint a képeken.”

Ez nem csak egy jól hangzó mondat. Egy amerikai magazin felmérésében a világ legszebbnek tartott színésznőit kérdezték meg arról, hogy mennyire elégedettek a külsejükkel. Az eredmény meglepő volt: átlagosan 12 dolgot tudtak felsorolni, amit nem szeretnek magukon

Akkor hol van a probléma?

Ha azok a nők sem elégedettek magukkal, akiket a világ a „tökéletesség” szimbólumának tart…

Akkor nem a kinézet a probléma, hanem az, ahogyan látjuk magunkat.

A kultúránk folyamatosan irreális elvárásokat közvetít:

• retusált képek
• tökéletes testek
• hibátlan bőr
• „filterezett valóság”

És ehhez hasonlítjuk magunkat. Egy olyan mércéhez, ami valójában nem is létezik.

Mit jelent ez a fotózás szempontjából?

Amikor egy fotót nézel magadról, nem objektíven látod. Hanem ezen a „belső szűrőn” keresztül.

Azt veszed észre, ami nem tetszik, és azt nagyítod fel, ami eltér az ideálistól. És közben teljesen figyelmen kívül hagyod azt, ami valójában működik.

Egy jó fotózás nem megváltoztat – hanem megmutat

Az én feladatom nem az, hogy átváltoztassalak.

Hanem az, hogy megmutassam azt, ami már most is ott van benned.

Amikor először meglátlak, nem azt nézem:

• mi a hibád
• mit kell eltakarni.

Hanem azt hogy mi az, ami szép benned, mi az, ami karakteres, mi az, ami megfogható.
És ezt emeljük ki.

A fotózás mint pozitív tükör

Egy jól sikerült fotó nem hazudik. Nem tesz mássá, de segít észrevenni valamit, amit eddig nem láttál.

 egy testtartást
 egy tekintetet
 egy jelenlétet

És amikor ezt meglátod, történik valami. Egy apró elmozdulás.

Nem fogja megváltoztatni a világot – de téged igen

Egy fotózás nem terápia. Nem old meg mindent. De adhat egy élményt, amit magaddal viszel. Egy képet — szó szerint és átvitt értelemben is — arról, hogy:  van benned szépség,  van benned karakter és látható vagy.

És ez sokszor elég ahhoz, hogy egy kicsit másképp kezdj el nézni magadra.